Kedves Jeonghan hyung!

Olyan nagyon bután érzem magam most, hogy leültem az üres papír fölé. Az igazat megvallva tudom, hogy mit szeretnék neked elmondani, a szavak valahogy mégsem akarnak kerek egész mondatokká összeállni a fejemben, hogy azokból utána egy fogalmazást alkossanak. Gondolatban mindig sokkal könnyebbnek tűnt ez az egész. Száznál is többször gondoltam át, hogyan fogok neked mindenről beszámolni. Ezek az ötleteim valahogy most mégsem akarnak előjönni. Rendben, befejezem a bénázást, mielőtt megunod és végig sem olvasod ezt a levelet.

Két év telt el a debütálásunk óta. Rengeteg minden történt ezalatt az idő alatt. Az egész banda olyan nekem, mint a családom és a legjobb barátaim egyben. Te is, hyung. De mi van akkor, ha rád máshogy tekintek már a kezdetek óta?

El sem tudod képzelni, mennyire boldog voltam/vagyok olyan apró dolgoktól, mint például az, ha egymás mellé ültetnek minket egy fan meetingen. Mikor együtt hülyéskedünk, vagy csak a dormban, ha mellém ülsz a kanapén tévét nézni. Ha minden ok nélkül felém fordulsz és megölelsz.

Amikor először megláttalak még a hosszú hajaddal, egyből elkápráztattál. Lehet, hogy furcsának fogod tartani, de a mai napig tisztán emlékszem azokra a rakoncátlan pillangókra a gyomromban. Már akkor is feltűnt, hogy nem úgy tekintek rád, mint a többi 11 tagra, de nem akartam, vagy talán nem mertem hinni ennek az érzésnek. Hogy miért nem? Mert féltem elmondani neked, egészen mostanáig. Ugyan már, miket beszélek? Hiszen még most is félek ezeket a sorokat leírni. Mi lesz, ha ezután a barátságunk megromlik? Vagy ha másképp fogsz ezután tekinteni rám, esetleg megutálsz? Nem bírnám ki, ha ez történne, mégis úgy éreztem, most jött el az ideje annak, hogy ezt az egészet elmondjam neked. Hogy elmondjam azt, hogy beléd szerettem abban a pillanatban, mikor megláttalak. Azt hiszem, az a bizonyos szerelem első látásra mégis csak létezik. Azóta pedig megpróbálom minden nap minden percében azt a látszatot kelteni, hogy ez az érzés nem létezik. De ezzel hazudok magamnak, neked és az egész világnak. Nem kívánok tovább ebben a hazugságokból felépített kis világban élni. A valóságban szeretnék, méghozzá veled.  Már csak abban reménykedem, hogy ha elolvasod ezt a levelet, talán adsz egy esélyt ennek az egésznek kettőnk között.

Ha elolvastad, és gondolkoztál rajta, kérlek add a tudtomra.

Soonyoung

U.i.: Hyung, úgy hiányzik a régi hajad. Annyira imádtam azokat a rakoncátlan tincseket.