Jungwoo szemszöge
Csodálatos ez a hely. Mintha egy meseszép álomban lennék, vagy legalább a Bibliában megírt Paradicsomban. A tengernél vagyok. Vele. A víz türkíz színben pompázik, az ég ugyan szürke, de ez betudható az épp pár perce alábbhagyó esőnek. Ennek ellenére pont kellemes meleg van ahhoz, hogy a partot nyaldosó sós habokban szaladgáljunk. Annyira idilli ez az egész, hogy félek, nem valóság. Felnézek az égre, és megbabonázva mutatom Lucasnak az előttünk tündöklő szivárványt.
Lassan kezd besötétedni és leszáll az este. Mi azonban sehová sem megyünk. Mikor a fáradtság erőt vesz rajtam, a karjaiban alszom el. Elkezd énekelni, angyali hangja azonban egyre távolabbról szól hozzám, mígnem teljesen csend lesz. Én viszont fokozatosan éberebb leszek, majd magamhoz térek. Kis időbe telik, mire realizálom, hogy megint a saját ágyamban fekszem és ismét egy álmot hagytam magam mögött.
