Miért nem nézel rám úgy, ahogy én rád? Miért nem fekszel le úgy este, hogy én vagyok az utolsó gondolatod, és kelsz fel reggel úgy, hogy én vagyok az első? És én miért csinálom ezt? Miért lettél ennyire fontos számomra? Én miért nem vagyok neked? Tudod, sokszor álmatlan éjszakáimom rengeteget szoktam gondolkozni.
Rajtad. Rajtunk.
Rajtunk?
Ugyanmár! Hisz soha nem volt olyan, hogy "mi", csak "te" és "én".
Mindegy is. Te biztosan nem pazarlod arra az időd, hogy eszedbe jussak.
Amikor hallok egy dalt viszonzatlan szerelemről, akkor az számomra miért rólad szól, Kihyun? Miért tudok együtt sírni bármilyen elcsépelt romantikus film szenvedő főhősével?
Az egyetlen motivációm, hogy felkeljek minden reggel, az az, hogy láthatlak. Nélküked nem lenne értelme semminek.
De neked van.
Miért?
Vágyom rád.
Arra, hogy ajkaidat birtokba vehessem, és egy mézédes csókba invitáljalak.
Hogy ne két test legyünk, hanem eggyé válhassunk.
Bár te is így éreznél!
De nem teszed.
Miért?
