Egy újabb levél (Meanie)
2018. január 07. írta: Trixie97

Egy újabb levél (Meanie)

egy_ujabb_level.jpg

 Kedves Mingyu!

Tudom, hogy soha nem fogod ezt a levelet olvasni, mert a megírása után kidobom, összetépem, vagy elégetem, mint az összes többit. Soha nem fogod megtudni, min megyek keresztül, hogy hogyan érzek. Akkor mégis mi értelme van a múlton merengni, újra feltépni a régi sebeket? Ha racionális akarok lenni, akkor semmi. De számomra ez talán tud valamilyen segítséget nyújtani. Így el tudom fogadni ezt az egészet. Elfelejteni soha nem foglak tudni, sem azt, ami köztünk volt.

Emlékszem még arra, mikor vágyakozó pillantásokat vetettünk egymásra a próbateremben. Mikor éjszaka arra kértél, hadd aludj velem, és olyan aranyosan bújtál hozzám. Aztán egy kis idő után szerelmet vallottál nekem. Azok voltak életem legboldogabb napjai. Az elkapott szerelmes pillantások egy-egy fanmeetingen, vagy koncerten, a lopott csókok az autó hátsó ülésén a többiek mögött. A túlfűtött éjszakák, melyekről a szobám mesélni tudna. A világ legboldogabb és legszerencsésebb emberének éreztem magam. Együtt azt is átvészeltük, mikor a banda rájött a kapcsolatunkra.

Nem is tudom pontosan mikor kezdtek a viharfelhők gyülekezni, de rövid idő alatt minden teljesen megváltozott. Nem értettem, mi történt, de elkezdtél kerülni. Folyamatosan kutattam az emlékeimben, mit csináltam rosszul. Hogy mondtam, vagy tettem-e valami olyat, amivel esetleg megbántottalak. Azonban hiába kerestem, nem találtam semmit. Aztán jött az a gondolat, hogy talán valamelyik tag mondott neked valamit rólam, de hamar be kellett látnom, hogy senkinek nem lenne érdeke szétszedni minket. Próbáltam beszélni veled, megtudni, mi a baj, de te olyan rideg és távolságtartó voltál. Végül kinyögted, hogy már nem vagy boldog. Mit tehettem volna? Mindennél jobban szerettelek, nem tarthattalak magamnál, ha egyszer menni akartál. Mit éreztem akkor? Először ürességet, aztán utána hatalmas, pokolian kínzó fájdalmat. Éjszakákat sírtam végig. Nem láthattad, de a sminkesek órákig dolgoztak, hogy elviselhető kinézetet varázsoljanak nekem. A koncerteken sem tudtam teljesen ellazulni. A könnyeim égették a szemem, próbálva utat törni maguknak, de nem hagytam. Nem szabadott. Láttalak minden nap, mégis hiányoztál. Téged viszont látszólag nem viselt meg, mi több vidámabbnak tűntél. A képzeletembe és álmaimba menekültem. Rájöttem, hogy nem kifejezettem rossz látni téged minden nap, így éjszaka többet álmodtam veled. Arra a néhány órára ismét boldog lehettem.

Aztán valami ismét megváltozott. A többiek is furcsák lettek. Ha beléptem valahová, hirtelen hallgattak el, mintha valamit titkoltak volna előlem. Kiderült, hogy igazam volt, mikor az egyik táncpróbára kézen fogva jöttél be Jeonghannal. Értetlenül kapkodtam a fejem, de csak tíz lesütött szempárt láttam. Nem tudom, emlékszel-e rá, de kirohantam a teremből, Joshua pedig néhány perc múlva utánam jött. Sokat beszélgettünk akkor, és utána is. Elmondta, hogy tudja mit érzek, hisz ő a gyakornoki idő óta táplált érzelmeket Jeonghan iránt. Akármennyire is közel kerültünk egymáshoz, nem jutott eszünkbe máshogy tekinteni a másikra. A barátságunk ellenére rettenetes volt nap mint nap látni a szerelmes öleléseiteket, lopott csókjaitokat. Azt hittem, belepusztulok.

Idővel sikerült valamelyest hozzászoknom, uralkodnom az érzéseim felett, és most itt vagyok. Egy pillanatra átfut az agyamon, hogy most kivételt teszek, és ezt a levelet odaadom neked. Aztán meggondolom magam. Lehet, hogy több kárt csinálnék vele, mint hasznot. Nem vagyok önző, nem akarom tönkretenni a kapcsolatotokat. Attól még nekem semmivel nem lesz jobb. Tulajdonképpen, egyikőtökre sem haragszom. Kéne? Nem érek el vele semmit. Kit hibáztassak? Jeonghant? Amiért a szépségével elrabolta a szíved? Vagy téged? Amiért engedtél az iránta táplált szerelmednek? Ki vagyok én, hogy emiatt bárkit is elítéljek? Azt hiszem, lassan talán sikerül elfogadnom ezt a helyzetet, bár még mindig rettentően fáj. És tudod, mit kívánok? Egyszer bár szeretne engem úgy valaki, mint ti egymást.

Legyetek boldogok!

Wonwoo

A bejegyzés trackback címe:

https://mylittleshipperhearteu.blog.hu/api/trackback/id/tr1513555899

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pakkson 2018.01.09. 19:38:54

Nahátszerbusz! :D

Az a helyzet, hogy az életben nem gondoltam volna, hogy ezzel párossal ennyire fogok akárcsak egyetlen írást is imádni...Úgyhogy vedd úgy, hogy sikerült meglepned.

Az egy dolog, hogy minden érzés tökéletesen átjött (lehet kicsit többször kéne a saját és a körülötted élők életéből merítened), az egy másik, hogy majd megszakadt a szívem szegény Wonwoo-ért (pedig mint tudjuk: egy rideg boszorkány vagyok néha), de mindennek ellenére egyáltalán nem tudtam haragudni Mingyuékra sem. A történet ártatlan volt, valódi gonosz nélkül, mégis elég intenzíven hatott az olvasóra.
(Azt mondjuk meg kell jegyeznem, hogy Jeonghan azért jóval jobb nőnek és pasinak is, mint az, akiről mintáztad.)

Hatalmas lépésekben fejlődsz, méghozzá annyira, hogy ezt az elején el sem tudtam volna képzelni, pedig végig nyaggattalak, hogy ne hagyd abba, amit csinálsz.
Örülök, hogy így alakult, és várom, hogy még sok-sok hasonlóan szép művet olvashassak tőled.
ILYSM

Judit~

Trixie97 2018.01.09. 19:53:39

@Pakkson:
Annyira örülök, hogy tetszik, tekintve, hogy ezt itt olvastad először, a többivel ellentétben. Azon már én is elgondolkoztam, hogy többször kéne hasonló témákhoz nyúlnom, mert, ahogy a csoportban is mondtam, imádtam írni, pont azért, mert valós volt.
Hidd el, mikor azt az ominózus munkámat megmutattam neked nyár elején, én sem hittem volna, hogy valaha blogot fogok indítani, de ehhez nagy részt a ti segítségetek és tanácsaitok kellettek.
Köszönöm szépen a kommentet, ezzel feldobtad a napomat!

Nikachu 2018.06.18. 21:07:01

Szia! ^^
Képzeld, ehhez is ideértem :o (te is meglepődtél? jó, mert én is. :D)

Kellő zene társaságában, elolvastam még egyszer az irományodat. Sokadjára sem bántam meg, az a szent igazság, és csatlakozva Juhoz nekem is azt kell mondjam, hogy többet kéne olyan dolgokról írnod, ami meg is történt veled (legyen az jó vagy rossz.. inkább jó), mert az ilyenekben teljesen át tudod adni az érzelmeket, amik kellő hatást gyakoroltak még rám is, és azért rólam is lehet tudni, hogy nem sűrűn vagyok érzelgős hangulatomban. :D (oké többször, mint az előttem szóló, de érted xD) Összességében nagyon tetszett, de eléggé vegyes érzelmeim vannak a soraiddal kapcsolatban. Persze nem rossz értelemben.
Nem akarok belemenni, hogy ki, kihez, hova meg miért ment, mert azt hiszem közben is belekeveredtem picit. :c Leégetni meg nem akarom magam, hogy félremondom. ^^' (nem azóta sem tudom jobban őket..)

Továbbá tudom azóta, hogy ezt megírtad nem egy és nem két irományod került publikálásra, azok is csak egyre jobbak és jobbak! ^^

Köszönöm, hogy (ezt is) olvashattam, és csak így tovább! :)
Nem ígérem, de lehet, hogy a másik ficid alatt is felbukkanok még ma, de azóta sem jutott eszembe mit írtam. (erről a kommentemről elővigyázatosságból csináltam egy jegyzetet, ha esetleg úgy gondolná a blog, hogy ezt sem jeleníti meg normálisan..)

Ennyi lenne most. :) Remélem azért ez is hasznos volt, hiába nem írtam sokat. ^^

- Nichu
süti beállítások módosítása